Egy nagy űrt érzek magamban még mindig...
Felfogtam a történteket, de valahogy elfogadni nem tudom...
Még mindig fáj... persze, egy folyamatosan vérző seb miért ne fájna? Pedig ha az ember szívét és lelkét tépik ki tövestül az nem egy könnyen gyógyuló seb... Barátság... ezt mondtuk egykor... valamikor... régen...
És hittem benne, hittem abban, hogy Ő nem bánthat... hogy Ő az utolsók között van aki bántana... Aztán elkezdődött ez az egész... Kisegítettem a szarból, de Ő rajtam keresztül mászott ki abból... A kezem nyújtottam, Ő pedig belerántott a szarba, és keresztül gyalogolt rajtam... így jutott ki abból... Aztán meg Ő sajnáltatta magát, Ő háborodott fel, mert megmondtam neki, hogy ennyi, vége...
Miért van az, hogy ha valakiben megbízunk az adja a következő ütést, az vágja a kését a hátadba... Az tép ki mindent belőled... Mindent ami emberré tesz...
Aztán persze felépülsz, és visszanő a szíved, és lelked, de ettől még jobban fáj a dolog... Még inkább kínoz... Mindinkább azt érzed, hogy nem szabad megbízni az emberekben... Mert emberek... úgy mint Te... Aztán rájössz, hogy miért ne bánthatnád őket, Te is ugyanúgy... De nem teszed meg, mert nem vagy olyan mint Ő/Ők... Pedig milyen édes is lenne a bosszú... De nem teszem meg, mert egykor barátok voltunk...
Ezen kívül, hiányzik a volt osztályom...
Twilight idézetek:
"Ha álmodhatnék, akkor rólad álmodnék. És nem szégyelném."
,,Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott."
,,Ahogy az arcát megláttam, megdöbbentem - annyira elgyötört, majdhogynem fájdalmas volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyöru, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem. A búcsúszavak a torkomon akadtak."
,,Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha... de erre nem akartam gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban."
,,Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér."
,,Ott van például (...) a féltékenység. Százezer könyvben olvastam róla, láttam, amint a színészek eljátsszák ezer különbözo színdarabban és filmben. Azt hittem, errol az érzésrol mindent tudok, amit tudni lehet. De egészen megdöbbentett."
hmmm... és ki mondta hogy bízzál meg akár kiben? igen, lehet hogy már időtlen idők óta ismered és azt hitted hogy nem fog bántani semmilyen módon, de ez hülyeség! az emberi lét alap elve hogy jót akarunk MAGUNKNAK! és általában sőt egyfolytában ez más rovására megy. aki nem így tesz a képmutató és úgy is be fogja nyújtani a számlát. ezért kell a barátokat idő közönként "cserélgetni." jah perszee, jó ha általános suliban 8 éven kersztűl össze szeded a jó haverokat és aztán középsuliban is együtt legyetek.. NEM, NEM JÓ! újjak kellenek mert a régik ki ismernek, és akaratlanúl a te rovásodra fognak cselekedni... ez az élet tanúlsága, vagy veszed a leckét, vagy el taposnak....
VálaszTörlésTudod, pont ez a vicces az egészben... Ő egy középsulis barátom volt. Az a néhány (szám szerint 2-3 ember) aki általánosból maradt meg, az általában akkor jelenik meg, amikor épp ki kell engem húzni a trutyiból (na, ok persze járunk bulizni is meg minden, de amikor szükségünk van egymásra, nem hagyjuk a másikat szarban, és képesek vagyunk kompromisszumokra is)... Tudod, miattuk hiszek még mindig 20 évesen is a barátságban...
VálaszTörlésand this is why your wrong... mert velük naponta találkozól? mert ők mindig ott vannak a ha gond van? mert ugye ha néha napján be ugranak kicsit vidítani az még nem egyenlő azzal hogy rögtön a jó barátaid. mert mint ahogy már mondtam úgy is be hajtják a számlát...
VálaszTörlésNem, nem találkozok naponta velük, mivel tudod, van aki melózik, van aki suliba jár... És ez az egész barátság dolog nem attól függ mennyi időt töltötök együtt...... azonkívül, hidd el, volt már esélyük rá, hogy behajtsák a számlát, és nem tették meg.....
VálaszTörlésAzért, mert esetleg te így működsz, vagy mert veled ezt tették, nem kell beskatulyázni mindenkit ebbe a szerepbe!
Ha ezt hajlandó vagy elfogadni, elfogadod, ha nem nem.... én így működök, lehet néha csalódok, de ha úgy vélekedek a világról, h hátba támadnak, vagy esetleg benyújtják azt a bizonyos sokat emlegetett számlát, ezerszer szarabban telnének a napjaim, és ezerszer szarabb lenne az élet......