In my own simple way I think she wants me only She said, come over right away. But shes just not that way Her little soul is tolen See her put on her brand new face
Chorus Pull the shades Razor blades Youre so tragic I hate you so but love you more Im so elastic The things you say Games you play Dirty magic
I should know better than to think Id reach inside her Its all acloudy kind of daze Shes not so sweet today She mocks me, Im no fighther It all just seems like such a waste Its oversimplified
Egy nagy űrt érzek magamban még mindig... Felfogtam a történteket, de valahogy elfogadni nem tudom... Még mindig fáj... persze, egy folyamatosan vérző seb miért ne fájna? Pedig ha az ember szívét és lelkét tépik ki tövestül az nem egy könnyen gyógyuló seb... Barátság... ezt mondtuk egykor... valamikor... régen... És hittem benne, hittem abban, hogy Ő nem bánthat... hogy Ő az utolsók között van aki bántana... Aztán elkezdődött ez az egész... Kisegítettem a szarból, de Ő rajtam keresztül mászott ki abból... A kezem nyújtottam, Ő pedig belerántott a szarba, és keresztül gyalogolt rajtam... így jutott ki abból... Aztán meg Ő sajnáltatta magát, Ő háborodott fel, mert megmondtam neki, hogy ennyi, vége... Miért van az, hogy ha valakiben megbízunk az adja a következő ütést, az vágja a kését a hátadba... Az tép ki mindent belőled... Mindent ami emberré tesz... Aztán persze felépülsz, és visszanő a szíved, és lelked, de ettől még jobban fáj a dolog... Még inkább kínoz... Mindinkább azt érzed, hogy nem szabad megbízni az emberekben... Mert emberek... úgy mint Te... Aztán rájössz, hogy miért ne bánthatnád őket, Te is ugyanúgy... De nem teszed meg, mert nem vagy olyan mint Ő/Ők... Pedig milyen édes is lenne a bosszú... De nem teszem meg, mert egykor barátok voltunk...
Ezen kívül, hiányzik a volt osztályom...
Twilight idézetek:
"Ha álmodhatnék, akkor rólad álmodnék. És nem szégyelném."
,,Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott."
,,Ahogy az arcát megláttam, megdöbbentem - annyira elgyötört, majdhogynem fájdalmas volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyöru, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem. A búcsúszavak a torkomon akadtak."
,,Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha... de erre nem akartam gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban."
,,Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér."
,,Ott van például (...) a féltékenység. Százezer könyvben olvastam róla, láttam, amint a színészek eljátsszák ezer különbözo színdarabban és filmben. Azt hittem, errol az érzésrol mindent tudok, amit tudni lehet. De egészen megdöbbentett."
Mit lehet ilyenkor mondani?... Amikor az élet olyan sallert ad, amekkorát nem érdemeltél... Főleg nem egy baráttól... Aztán a következő pillanatban az élet rájön, hogy túl nagy a veszteség, és kárpótol... Aztán pedig ismét lecsap... Így lehetne összefoglalni az elmúlt pár hetemet...
De, nézzük pár szóban mi is történt...
A pofon: egy barátom eléggé undorítóan viselkedett velem az utóbbi időben... ígéretek elfelejtése, kihasználás, hazugság, a hibáim emlegetése és kiemelése társaságban vagy mások előtt... és ezek azok amik kiderültek... ha van még más is, arra nem akarok rájönni! Oké, aztán én is úgy küldtem el a fenébe, mint valami utolsó beszari alak... épp csak azért tettem így, mert nem voltam kíváncsi a mentegetőzésre, vagy a további hazugságokra, ismételt ígéretekre.... vagy akármire ami következhetett volna!!... Vagyis lezártam, nem akartam folytatni, ennyi, vége! Nem vagyok/voltam kíváncsi a folytatásra... Vagy bármire ami következhet... Akkor azt hittem a padlón vagyok, pedig még csak a lejtőn indultam el (azóta sem álltam meg igaz, de már közel sem olyan nagy depresszióval szemlélem a dolgokat)...
A "kárpótlás": Nagyon jó helyet fogtam ki gyakorlatra.... Az Arany János Közösségi Házban vagyok kisegítő levegőrontó munkakörben... :P Jól érzem magam a "melóban", jó a társaság is... Tényleg jó ez az egész dolog... :)
Ismételt pofon: Na, igen, egy másik barátomról is kiderült valami, de arról még nem írok... Majd ha beszéltem vele, vagy megoldódott.... bárhogyis...
Röviden ennyi lenne....
Na, és mi is történt a "melóban"?... :)
Megrendeztük a gyereknapot, jó volt, csak fújt a szél... Persze a szél nem jött jól, mert repültek a sátrak... Sajna szó szerint is, szóval volt nagy futkosás...
Aztán volt egy konferencia, ahol Ágota jobbkeze lehettem... :) Ahogy Ő mondta a "testőre"... :) Aranyos volt, mert megdicsért utána, pedig nem is csináltam semmi különöset, csak figyeltem, segítettem, és kéréseket teljesítettem... :)
Aztán volt egy főző verseny is, Pakonyban a Jóbarátok vendéglője rendezésében, az étterem (Jóbarátok) mellett...
Meg az itthoni videó szerkesztgetést sem hagytam abba, ja, és a photoshoppot sem... :) Szóval el vagyok, olvasgatok, néha ideges vagyok, de jól érzem magam a "melóban" és az a lényeg, hogy a hétköznapjaimon nem agyalok annyit a "barátaimon", aztán hétvégén pihi, vagy az igazi barátokkal vagy a családdal vagyok... Ja, és nagyon sok MES-t hallgatok mostanában, megvan mind2 albuma, imádom, igaz nem az én stílusom, de attól függetlenül imádom... :)
Legutolsó vidim:
Csók a család, mindenkinek ,,nagy kalappal" a hátralévő vizsgákra, akinek van... :P (nekem már az sincs... :P bibi...) 25-én évzáró, 26-Emergenza A38on (Leecher konci), 27-Norbiéknál szülinapozás... Jó lesz ez... :) És akármilyen pofonokat ad is, mégis szép az élet... :)
