
Mostanában voltak hullámvölgyek az életemben... ismét nagyon fájó hónapokat éltem át, de már látom a fényt. Ami a legfontosabb, hogy tudom kik voltak mellettem, ismét... Újra és újra mellém állnak, ahogy én is vigyázok rájuk. Nélkülük nem tudom mi lenne velem. Vegyük az unokatestvéremet aki olyan mintha a nővérem lenne. Bármikor bármi történik RÁ számíthatok. Az unokatestvéreim közül vele a legszorosabb a kapcsolatom, Ő a legfontosabb közülük! És ezen soha SEMMI nem fog változtatni... Mellette ott vannak a Major tesók :) bátyámként és nővéremként szeretem őket... Általános óta jóban vagyok velük, és tényleg, ők is az a jóban rosszban, amikor ők oltanak, és amikor én oltom őket (bár előbbi sűrűbb...) de pont ezért vagyunk még most is barátok... Ők azok a fajta barátok, akik elkapják az utolsó süteményt a tálról, és rám kiabálnak, hogy ezt most megszívtad :D... Velük sosem unatkozok :) Persze ott van még Mö, aki nagyon fontos :) ...csak kicsit nagyon messze van tőlem... De nem baj, a fész minden távolságot áthidal ;) bár jobb lenne személyesen találkozni... Vele olyanok vagyunk mint a tűz és víz, a tipikus ellentétekből lesznek a legjobb barátok szituáció. Mint a mesékben xD... Ő a rózsaszín mániás csajszis shoppig és társai csaj... én meg a nem túl rózsaszín, inkább lila, kevésbé csajszikás, kevesebbet shoppingolós csaj... :D De kiegészítjük egymást... Még akkor is ha régebben sokat veszekedtünk, de mindketten változtunk; ha lehet azt mondani egymáshoz alakultunk... :) és mára nélkülözhetetlen része lett az életemben :D
Ha ők nem lennének én is egészen más ember lennék...
Persze voltak mások is... De ők fele ilyen türelmesek/kitartóak nem voltak... vagy csak a szokásos távolság elszakít, vagy nincs túl sok időnk a másikra eset... Vagy a rosszabbik fele, a nagy nagy nagy barátságról kiderült, hogy szart sem ér... Voltak sokan, akik miatt nagyon sokszor megingott a barátságba vetett hitem... Nem egy ember támadt hátba, és nem egy barátom szart a fejemre... Persze, én sem vagyok tökéletes, biztosan adtam nekik indokot a szarkeverésre... Csak épp ha lett volna bennük annyi, hogy megmondják mi a baj, lehet tudtam volna változtatni a dolgokon... de ez már a múlt...
Nem erre akartam kilyukadni, nem barátokat vesztettem el, nem szereztem újakat... Csak egyszerűen hálás vagyok nekik, hogy mellettem állnak...

