Igen, mostanság elhanyagolom a blogot...
Szeretni, nem szeretni?... Bízni?... Nagy szavak ezek bizony. Szeretni? Szeretjük a családot, a barátokat, és igen, Őt a fiút... ...de abban, hogy mire számíthatok tőle még nem tudnék válaszolni... ...talán, mert nem ismerem olyan nagyon jól, meg persze a megítélésem nem objektív, tehát hallgatok a közös ismerősökre, és bízom!... Bízom abban, hogy minden kiderül, és majd csak lesz valahogy; mert mindig van valahogy, olyan nincs, hogy valahogy ne lenne... ha mást nem, hát sehogy... ha mást nem, akkor csak állunk, és várjuk, hogy történjen valami... mert valahogy csak lesz... végül is 50-50 a dolog... vagy igen, vagy nem... vagy nem?...
Nyomkodom a tv-t, persze, hogy semmi sincs benne... Nyilván, amikor mindenki bulizik... Na, majd jövőhéten szombaton... :P Bár szo-szo... :) Szülinapozunk majd, de persze csak a háznál köszöntöm föl sokad unokatesóm... ...utána diszkóba mennek, az meg nagyon-nagyon nem az én stílusom!... :) Jó lenne már valami fain kis koncertre is menni... Jó lenne partizni, vagy csak beülni valahova beszélgetni, iszogatni (persze mértékkel...)... Jó lenne a haverokkal/barátokkal lenni, jó lenne mindig velük lenni, de sajnos ez nem így van... Amíg suliba jársz, addig az választ el titeket... aztán ha dolgozni kezdesz, akkor az választ el titeket... Az élet amúgy is egy küzdelem... ...tehát küzdjünk egymásért is... ...az élet egy küzdelem, és kész!... ...A szerelem is egy csata... vagy már a franc se tudja... :)
Van néhány ember, akit sose értettem... ...aki a saját barátait bántja... ...azt, aki nem akarja megtalálni a boldogságot, mert csak önmagát sajnáltatja... ...azt akinek jó az élete, és mégis annak él, hogy mindenki sajnálja... ...azt, aki annyira önző, hogy mindenkit csak bánt maga körül... ...és azt, akin ha segítesz, akkor csak magadnak okozol fájdalmat, mert annyira beléd kapaszkodik, hogy magával ránt, miközben rajtad keresztül mászik ki a szarból, amit magának csinált... Igen, ez mind egy emberről szól!... Már több mint egy éve, sőt lassan már másfél is megvan... ...és tudjátok mit?... Még mindig örülök annak, hogy elküldtem a fenébe...
De tudjátok mit?... Rájöttem!... És ez egy nagyon alap igazság... szeretni <3... :) és ami megint csak fontos dolog... küzdeni... :)
Szeretni, nem szeretni?... Bízni?... Nagy szavak ezek bizony. Szeretni? Szeretjük a családot, a barátokat, és igen, Őt a fiút... ...de abban, hogy mire számíthatok tőle még nem tudnék válaszolni... ...talán, mert nem ismerem olyan nagyon jól, meg persze a megítélésem nem objektív, tehát hallgatok a közös ismerősökre, és bízom!... Bízom abban, hogy minden kiderül, és majd csak lesz valahogy; mert mindig van valahogy, olyan nincs, hogy valahogy ne lenne... ha mást nem, hát sehogy... ha mást nem, akkor csak állunk, és várjuk, hogy történjen valami... mert valahogy csak lesz... végül is 50-50 a dolog... vagy igen, vagy nem... vagy nem?...
Nyomkodom a tv-t, persze, hogy semmi sincs benne... Nyilván, amikor mindenki bulizik... Na, majd jövőhéten szombaton... :P Bár szo-szo... :) Szülinapozunk majd, de persze csak a háznál köszöntöm föl sokad unokatesóm... ...utána diszkóba mennek, az meg nagyon-nagyon nem az én stílusom!... :) Jó lenne már valami fain kis koncertre is menni... Jó lenne partizni, vagy csak beülni valahova beszélgetni, iszogatni (persze mértékkel...)... Jó lenne a haverokkal/barátokkal lenni, jó lenne mindig velük lenni, de sajnos ez nem így van... Amíg suliba jársz, addig az választ el titeket... aztán ha dolgozni kezdesz, akkor az választ el titeket... Az élet amúgy is egy küzdelem... ...tehát küzdjünk egymásért is... ...az élet egy küzdelem, és kész!... ...A szerelem is egy csata... vagy már a franc se tudja... :)
Van néhány ember, akit sose értettem... ...aki a saját barátait bántja... ...azt, aki nem akarja megtalálni a boldogságot, mert csak önmagát sajnáltatja... ...azt akinek jó az élete, és mégis annak él, hogy mindenki sajnálja... ...azt, aki annyira önző, hogy mindenkit csak bánt maga körül... ...és azt, akin ha segítesz, akkor csak magadnak okozol fájdalmat, mert annyira beléd kapaszkodik, hogy magával ránt, miközben rajtad keresztül mászik ki a szarból, amit magának csinált... Igen, ez mind egy emberről szól!... Már több mint egy éve, sőt lassan már másfél is megvan... ...és tudjátok mit?... Még mindig örülök annak, hogy elküldtem a fenébe...
De tudjátok mit?... Rájöttem!... És ez egy nagyon alap igazság... szeretni <3... :) és ami megint csak fontos dolog... küzdeni... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése