Pénteken volt a Ki Mit Beer KK-ban :)
Áááááállati volt :) Nem csalódtam/tunk!!!!!! És információim szerint esélyes, hogy majd ősszel is írhatok ilyen kis beszámolót... :P ...hosszú sztori, de amíg nincs lefixálva, addig semmi több infót nem írok :P............
Hát, most vagizzak, és mondjam, hogy nem lepődtem meg a számok sorrendjén, mert ott voltam amikor össze lett állítva a cucc szerdán?... :P Nem vagizok.................... na jó! DE! :D
A srácok és Alexxa rendkívül ügyesek voltak. Azt bírom bennük, a zenéjükben, a koncertekben, hogy látszik rajtuk, hogy szeretik amit csinálnak :) és ahogy észrevettem nem félgőzzel állnak neki a dolgoknak. De ezt így kell, nem?? Máshogy nem is lehet ezt csinálni.... Oké, persze ott van egy-két már-már nagyobb zenekar, akik (már-már annyira befutottak, hogy oszt poszt mindegy mit művelnek, mert veszik mint a cukrot azt amit művelnek és...) csak a pénzre mennek már... ezzel csak akkor van baj, ha a zenéjük is elszaródik félúton, és a régi rajongók már nem bírják őket, csak az új kis divatmániás kis.................... úúúúúúúúúúúúúúúhhhhhhhhhh nemmmmm akarom folytatni :D mert elszalad a paci, és az nem jó :)
Na, szóval, jó volt a péntek, és slussz passz :D jobb csak akkor lehetett vna, ha nem vagyok/unk beteg/ek... :D Persze, az az én bajom, ha betegen bajaim vannak az ivással... valahogy olyankor nem megy... persze, volt akinek nem voltak bajai, és ment neki betegen is (gyógyszerre............ ugye-ugye.......), de ezt hagyjuk XD
Majd feldobok róla YouTube-ra vidit, csak még ahhoz engedélyt kérek a bandától :P majd piszkálom őket, h hagy doooobjam feeeeel lééééccciiiii ha már úgyis én vettem fel a fényképezőgépecskémmel :)
Egyedül
Szemeiben látom már, ott van a múlt és a jövő...
de mit tartogat még meg nem fejthetem.
A mosoly fogva tart, s nem jön az álom;
szavait el nem feledem.
Sorsunkat megírták,
nem ismerjük ránk mi vár...
De elhiszem, hogy csak jó jöhet...
Hogy csak jó jöhet már...
És a szobában most egyedül vagyok,
megint önmagam,
érzem, nem érhetnek utol a bajok,
az vagyok, aki voltam.
Miért fáj a szó,
mi kimondva sem jó?
De karjaidban már,
oly messzinek tűnik a tegnapi magány.
...S a fájdalom...
Búcsúznunk kell majd egyszer,
minden véget ér!
A pillanatot élvezzük még egyszer!
S ezerszer újra, míg a tűz ég!!
Itt a szobában most egyedül vagyok,
megint önmagam,
érzem, nem érhetnek utol a bajok,
az vagyok, aki voltam.
Fáj még az a szó,
mi kimondva nem volt jó!
De karjaidban már,
Már messze szállt a tegnapi magány.
Szívünkben ott van a jövő,
boldogságunk rajtunk múl...
Élvezzük a pillanatot, mindent amit adhat...
Nem tudjuk meddig tarthat...
Horváth Dorottya 2010 február
Na, búcsúzok :)
jo8 csók a család ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése