De igen, szóval ha véleményed van, akkor azt a szemembe kérem... ennyit azt hittem elvárhatok az emberektől... De ha valaki olyan kicsinyes és undorító, hogy nem meri ezt megtenni, azért nem fáj a szívem... Az ilyen embereket nem tudom sajnálni... Ennyi...
Mikor a szemedbe hazudnak... elfogadok, megkedveled, és hátba támad... Nah mind1...
Eszembe jutott egy mese erről... Mivel nem tudtam pontosan leírni, ezért megkerestem a neten... A skorpióról, és a teknősről...
Aki nem ismerné:
"Alkonyodott már, a forróságot kezdte enyhíteni az esti lágy, hűs szellő, az árnyékok lassan nyúltak, a sugarak szinte széttárták a lombokat ...látogató jött, egy skorpió ért a parthoz. Hosszú út állt mögötte, ezernyi megpróbáltatás, melyeket hősiesen kiállt, de most megtorpant. A víz megálljt parancsolt neki. Hogyan juthatok át ezen a folyón?-Kérdezte magától, -nem adhatom fel most?? A vízben az Öreg Teknős szintén a túlpart felé sietett, a skorpió utánakiáltott: Teknős barátom, édes Teknős, kérlek gyere vissza, és vigyél át engem is a hátadon! A hüllő visszafordult, és mélyen a skorpió szemébe nézett: Nem vihetlek magammal Skorpió, mert éppen ahogy a folyó közepére érnénk, Te megcsípnél engem, belémlőnéd a mérged, és mindketten elpusztulunánk, bocsáss meg barátom, de ezért mástól kell segítséget kérned! A Skorpió elgondolkozott-valóban így lenne?...Drága Teknős, nekem át KELL térnem a túlpartra, vigyél át a hátadon és én megesküszöm, hogy nem foglak bántani! A Bölcs Teknős így gondolkozott: valóban, miért is tenné, bíznom kell benne, hiszen annyira nagyon szeretné. Közben fél szemmel látta, hogy egy könnycseppet morzsolt ki a szeméből. Gyere Testvérem, kapaszkodj a hátamra, és én átviszlek Téged. Elindultak. Úszott a Teknős, hátán a Skorpióval, utólag nem is értette, miért ítélkezett előre Skorpió felett, szégyellte magát gondolataiért. A nap utolsó sugarai elköszöntek a horizonton, és barátunk lassan közeledett a túlparthoz, ám ekkor...egy éles szúrást érzett a nyakán...megértette, mi történt, lassan kezdett hatni a méreg...Skorpió Barátom, én bíztam Benned, miért tetted mégis?-Nem tehetek róla Testvérem, ilyen a természetem."
Igen, ilyen a természetük...
Nincs mit tenni... Szóval bizzatok, csak ésszel... mindíg legyen valamitek amivel vissza tudtok vágni... sajnos én erről megfeledkeztem...
Nézzünk valami jobbat... :)
Szeretet... ami nélkül nem lehet élni... :)
Nem lehet megfogalmazni ezt az érzést... az igazi, ritka szeretetet, amit a barátaid, és néhány rokonodod ébreszt benned...
Leírhatatlan... :)
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.
Fekete István
Minden,ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.
Cicero
Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.
Winterson, Jeanette
Fekete István
Minden,ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.
Cicero
Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.
Winterson, Jeanette
A másik kincs a barátság... :)
Leírhatatlan, át kell élni, az igazi barátságot...
Buli.. hmm ja, voltunk "bulizni"... Ittunk, és csocsóztunk, meg dumáltunk... 3man voltunk... Segáz... :) Majd máskor... :)
Hmm Asszem már enyi lenne... :)
Ja, még az elmaradhatatlan klipp :P
Meg dalszöveg :D
Nem nyílnak a szárnyak, és nem ragyognak a glóriák
Az angyalok máshol laknak, de minek mondjam, Te úgyis mindent látsz
Most is ugyanaz vagyok, nincs csel, ezek nyílt lapok
Nyitott könyv az egész életem, bár csalni is jól tudok
Szívemben az otthonom és csak keverem a paklit a színpadon
Mint egy rulettkerék, ami meg nem áll és csak forog az asztalon
Hideg szív, ahol hideg az ész
Hideg az ér, hidegvérrel, de szeretlek és
Néha csak azt nem vesszük észre,
Hogy egyedül vagyunk
Szerelmi bűntény ez, és van elég tanunk
Hogy a tettes vagyok és nem az áldozat
Megfojtasz engem, Te meg otthagyod a fogad
Mert ez a társadalom mindenkit úgy becsapott
Erre nevelt, hát ilyen is vagyok
Én is ugyanúgy hagyom magam mögött
Mindig a tegnapom
És hogy hogyan élem meg a perceket
Az dönti el majd a holnapom
Ez a város a végzetem: Budapest
Az éjjeli kényelem
Mint egy lámpa, amiből előbb-utóbb
Lemerül mind a két elem.
Én a tettes vagyok és nem az áldozat
De tiszta szívből bánom ezt az utat, amin bántottalak
Félek a retek marad, mert még a paradicsom nekünk
Túl nagy falat!
Ott nyílnak a szárnyak, és már ragyognak a glóriák
Az angyalok sohasem késnek, de minek mondjam, már úgyis mindent látsz.
Kowalsky meg a Vega - Szerencsejátékosok
Az angyalok máshol laknak, de minek mondjam, Te úgyis mindent látsz
Most is ugyanaz vagyok, nincs csel, ezek nyílt lapok
Nyitott könyv az egész életem, bár csalni is jól tudok
Szívemben az otthonom és csak keverem a paklit a színpadon
Mint egy rulettkerék, ami meg nem áll és csak forog az asztalon
Hideg szív, ahol hideg az ész
Hideg az ér, hidegvérrel, de szeretlek és
Néha csak azt nem vesszük észre,
Hogy egyedül vagyunk
Szerelmi bűntény ez, és van elég tanunk
Hogy a tettes vagyok és nem az áldozat
Megfojtasz engem, Te meg otthagyod a fogad
Mert ez a társadalom mindenkit úgy becsapott
Erre nevelt, hát ilyen is vagyok
Én is ugyanúgy hagyom magam mögött
Mindig a tegnapom
És hogy hogyan élem meg a perceket
Az dönti el majd a holnapom
Ez a város a végzetem: Budapest
Az éjjeli kényelem
Mint egy lámpa, amiből előbb-utóbb
Lemerül mind a két elem.
Én a tettes vagyok és nem az áldozat
De tiszta szívből bánom ezt az utat, amin bántottalak
Félek a retek marad, mert még a paradicsom nekünk
Túl nagy falat!
Ott nyílnak a szárnyak, és már ragyognak a glóriák
Az angyalok sohasem késnek, de minek mondjam, már úgyis mindent látsz.
Kowalsky meg a Vega - Szerencsejátékosok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése