Furcsa érzések... Barátságok...

Hali mindenki! :)

Vikuci blogját olvasva késztetést éreztem, hogy én is elkezdjek írni...
Nem hinném, hogy megtudom magyarázni miért is...
Életem egy szakasza lezárult, barátokat vesztettem el, és kaptam vissza... rájöttem... itt az idő(!)...
Mire is? Hogy átértékeljem a körülöttem lévő világot, hogy új életet kezdjek, a már jól bevált barátokkal, magam mögött hagyva mindenkit aki szándékosan bántott... Mindenkit, aki valaha rosszat akart nekem... Mindenkit, aki megbántott, vagy fájdalmat okozott... Aki valaha a barátomnak vallotta magát, és közben a megfelelő pillanatban szánalmasan hátba szúrt... Akiben eleinte nem bíztam, de idővel megkedveltem... Mikor megkedveltem, és "hátat mertem neki fordítani" megtámadott... Nem tudom miért, lehetett ez részéről védekező mechanizmus, vagy csak aljas, kicsinyes játék; rossz akarás, mert volt egy szép életem! Barátokkal jóban rosszban.... Igen, mint valami tündérmesében... De a színfalak mögött (mint később kiderült) nem volt semmi... Míg a felszínen eljátszottuk a legszebb tündérmeséket, a háttérben nem volt semmi... Semmi kötődés, semmi szeretet, semmi bizalom... Legalább is részükről... Amit én beleadtam ebbe a "barátságba" az csupán minden volt... Feladtam érte régi, igaz barátokat, mert úgy éreztem, hogy ez a színjáték több mint a többi barátságom... De csalódtam... És a régi barátaim, egy szó nélkül visszafogadtak... Engem, az eltékozolt bárányt, egy szó nélkül... nem kellett magyarázkodnom, mert igazán ismernek, minden jó, és rossz tulajdonságommal együtt... Minden bánatom, örömöm, és megnyugvásom... Minden gondolatom! És, talán szeretnek is, ha már visszafogadtak ;). Örülök, hogy ez a pár ember van nekem... Hogy úgy szeretnek, mint én őket... Hogy hisznek bennem, és én is hihetek bennük... :) Hogy nem támadnak hátba az első adandó alkalommal, amikor esélyük van rá... :) Hogy vannak nekem, és én is vagyok nekik... Ezek többnyire tizenéves barátságok... Van akit születése óta, van akit óvoda óta, van akit általános óta ismerek... Az idő azonban nem minden... A legjobb barátom, az a személy, akit a világon a legjobban szeretek, aki szinte az egész világot jelenti számomra, nem ismerem ám olyan rég... Csupán (saccperkábé) másfél éve... Bár néha olyan, mintha a testvérem lenne... Igen, ahogy viccelődtünk egyszer ezzel a dologgal... Ikrek vagyunk, csak én 11nappal korábban születtem... ő még bent maradt egy ideig... :) Ja, és szuper anyukánk van, aki mindezt kibírta... :) Azonban tényleg, olyan mintha a testvérem lenne... Úgy viselkedünk néha, így közel a 19-hez is, mint valami óvodás banda... :) Veszekszünk, verekszünk... Azonban sose komolyan... csak játékból... Vigyáz rám, és én is rá... Együtt jóban rosszban... :) És ez a lényeg... Hogy vannak emberek, akik mellett önmagam tudok lenni, mellette főleg... :)
Persze, ne feledkezzünk meg az "új" barátaimról is... Akik nap mint nap mellettem vannak... Viki, akivel eleinte összekevertek; Évi, aki ott volt amikor más nem.... és még nagyon sokan az új "osztályomból"... Akik elfogadtak, és megbecsülnek, mint ahogyan én is őket... Akik elviselik a napi terrort amit néha jelentek számukra... :)Akikkel átvészeltük a téli vizsga időszakot... Jóban, rosszban :) Mellettük, igen, mellettük is önmagam tudok lenni... :)

,,Bár nem tudom, még merre van
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal szín arany.

Szólj majd,
szólók én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van."
- Kowalsky meg a Vega, Otthon édes otthon -

Mert:

,,Bárhol élsz is, az az otthonod,
Ahol barátokra akadsz."

James, William

Azt hiszem, hazataláltam... :)

Sid-Remélj!

Remélj... Sose add fel az álmaid... Merj álmodni, és merj nagyot álmodni...
Álmok nélkül, hidd el, nincs élet...

Eldest